2012. március 2., péntek

Paradigmák

A paradigmáink, az általánosan elfogadott nézeteink nagyban befolyásolják gondolkodásunkat, sőt, már az észlelésünket és az észlelt információk feldolgozását is. Születésünktől kezdve programozódnak belénk a paradigmák elemei, és alkotják a tudatos és tudattalan működésünk "operációs rendszerét", az alapszoftverünket. Amit akár gyerekként, akár felnőttként sokat hallunk, az beépülhet a paradigmáinkba. Ezért sem mindegy, milyen információknak tesszük ki magunkat, a gyermekeinket nap mint nap. Mit mondogatunk magunkról magunknak, másoknak rendszeresen. Mit mondunk a gyermekünkről neki, másoknak, magunknak.

Legtöbben nem is vagyunk tudatában a paradigmáinknak, amíg más emberek, vagy az élet tanulságai rá nem irányítják a figyelmünket. Az első paradigmaváltás fájdalmas és nehéz, mert úgy érezzük, mi magunk vagyunk a paradigma. A változástól mint a megsemmisüléstől félünk. Átmegyünk a tagadás, a düh, az alkudozás és a depresszió fázisain, mielőtt elfogadjuk. Sokan megállnak a tagadás, vagy a düh szintjén, és olyan erősen azonosulnak a paradigmáikkal, hogy mindent megtesznek a védelméért.

Kedves Olvasóm, tegyünk itt egy alapvetést:

nem vagyunk azonosak a paradigmáinkkal. 


Minden paradigma változhat új információ, új tudás hatására. Hasonlóan a tudományos modellekhez, amelyek bizonyos korlátok között elegendően jól leírják a tapasztalatainkat, de új tapasztalatok hatására változtathatunk rajtuk. Ezek az új tapasztalatok természetesen a meglévő modellünk határain túlról hoznak információt. Kár volna tagadni, ez a fejlődésünk útja. Mivel az új információ még nem része a tudásunknak, ezért misztikusnak tűnik, fogalmaink is alig vannak róla, és a régi modellből vett hasonlatokkal, költőinek tűnő képekkel tudjuk leírni először. Aztán egy idő után kiépítjük az új modellt, az új paradigmát, a rendszerezett és tudományos tudást, és többé nem lesz misztikus, mert mesterei leszünk.

Két paradigma, számomra új gondolkodási modell, foglalkoztat mostanában, ezekről fogok bővebben írni.

Az egyiket a blog címéül is választottam, ez a bőség paradigmája. Akik olvasták, látták a Titok könyvet, filmet, fel fognak ismerni pár embert, akiktől fogok idézni, akiknek a gondolataira fogok építeni. Néhány könyv megjelent magyarul a Titok szereplőitől, de a témában még csak az eredeti angol műveket találtam meg, ezekből fogok meríteni.

A másik paradigma a funkcionális orvoslás. Itt a tudományos ismeretek rendszerezett kezelése, a nézőpont megváltoztatása eredményezett új paradigmát a hagyományos klinikai orvoslás mellett. Bár a szemlélet kezd itthon is terjedni, többnyire külföldi tanulmányokból fogok szemezgetni.

Célom a misztikumból a gyakorlati mesteri tudásig bejárni, megismerni, és kedves Olvasómmal megismertetni a területeket.

Kalandra fel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése