Korábban írtam a funkcionális orvoslásról, amely rendszerszemlélettel vizsgálja az embert, és a betegségeket az okaiknál fogva gyógyítja. A módszerei a természettudományos paradigmákon belül maradnak, a megközelítése számít új paradigmának az orvoslásban.
Ebben az írásban egy olyan módszert mutatok be, amelynek részei a modern kvantumfizika és orvostudomány határai közelében vannak, hol a természettudományos paradigmán belül, hol kívül. Az egyik szerző, Dr. Ben Johnson szerepelt röviden a Titok c. filmben is, egyetlen orvosként. A hatásmechanizmust még nem tudják elmagyarázni a szerzők természettudományos módon. Ehhez tartozik két DE.
Első DE: ez sok olyan gyógyszerre is igaz, amelyeket sok éve használ a vegyszer alapú orvoslás: nem ismert a hatásmechanizmusa például a Zoloft-nak, a Xanax-nak, vagy a Risperdal-nak!
Második DE: a Gyógyító kód (The Healing Code) módszere egy nagyon jól mérhető tényező (HRV, heart rate variability, szívfrekvencia-variabilitás) tekintetében éppen azt a hatást váltja ki, amit a szerzők kulcsfontosságúnak tartanak. Ennek következtében pedig rengeteg betegségből és problémából tudtak pácienseket kigyógyítani. A könyv már magyarul is elérhető például itt.
Ez eddig elég misztikusnak hangzik, de nagyon tömörítve nézzük meg, milyen állításokra alapozzák a módszert. Aztán végül a módszert is bemutatom.
2012. március 17., szombat
2012. március 2., péntek
Áttörés az autizmus okának kutatásában
Kedves Olvasóm, képzeld Magad abba a helyzetbe, hogy 22 hónapos fiad hirtelen visszahúzódó és szótlan lesz, nem kapcsolódik a külvilághoz és a többi emberhez, és repetitív lesz a viselkedése. A gyermekorvosod és a specialista is azt mondja, hogy a gyermeked autista, amely betegségnek sem az okát, sem a gyógymódját nem ismerik, kivéve talán valamilyen viselkedésterápiát.
A funkcionális orvoslás paradigmája
A funkcionális orvoslás ugyanúgy a tudományos megismerésen, a biológia és az orvostudomány modern eredményein alapul, mint a szokásos klinikai medicina. A két paradigma közti különbséget elsősorban a krónikus betegségek gyógyításában szemlélteti az alábbi egyszerű összehasonlítás.
Szokásos orvoslás: a szakorvos azonosítja a betegség nevét, és az ehhez a névhez tartozó gyógyszerrel elnyomja a tünetet. A depressziósnak ad antidepresszánst, a magas vérnyomásúnak vérnyomáscsökkentőt, a hiperaktív gyereknek nyugtatót.
Szokásos orvoslás: a szakorvos azonosítja a betegség nevét, és az ehhez a névhez tartozó gyógyszerrel elnyomja a tünetet. A depressziósnak ad antidepresszánst, a magas vérnyomásúnak vérnyomáscsökkentőt, a hiperaktív gyereknek nyugtatót.
Paradigmák
A paradigmáink, az általánosan elfogadott nézeteink nagyban befolyásolják gondolkodásunkat, sőt, már az észlelésünket és az észlelt információk feldolgozását is. Születésünktől kezdve programozódnak belénk a paradigmák elemei, és alkotják a tudatos és tudattalan működésünk "operációs rendszerét", az alapszoftverünket. Amit akár gyerekként, akár felnőttként sokat hallunk, az beépülhet a paradigmáinkba. Ezért sem mindegy, milyen információknak tesszük ki magunkat, a gyermekeinket nap mint nap. Mit mondogatunk magunkról magunknak, másoknak rendszeresen. Mit mondunk a gyermekünkről neki, másoknak, magunknak.
Legtöbben nem is vagyunk tudatában a paradigmáinknak, amíg más emberek, vagy az élet tanulságai rá nem irányítják a figyelmünket. Az első paradigmaváltás fájdalmas és nehéz, mert úgy érezzük, mi magunk vagyunk a paradigma. A változástól mint a megsemmisüléstől félünk. Átmegyünk a tagadás, a düh, az alkudozás és a depresszió fázisain, mielőtt elfogadjuk. Sokan megállnak a tagadás, vagy a düh szintjén, és olyan erősen azonosulnak a paradigmáikkal, hogy mindent megtesznek a védelméért.
Kedves Olvasóm, tegyünk itt egy alapvetést:
Legtöbben nem is vagyunk tudatában a paradigmáinknak, amíg más emberek, vagy az élet tanulságai rá nem irányítják a figyelmünket. Az első paradigmaváltás fájdalmas és nehéz, mert úgy érezzük, mi magunk vagyunk a paradigma. A változástól mint a megsemmisüléstől félünk. Átmegyünk a tagadás, a düh, az alkudozás és a depresszió fázisain, mielőtt elfogadjuk. Sokan megállnak a tagadás, vagy a düh szintjén, és olyan erősen azonosulnak a paradigmáikkal, hogy mindent megtesznek a védelméért.
Kedves Olvasóm, tegyünk itt egy alapvetést:
nem vagyunk azonosak a paradigmáinkkal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)